Folytassuk a városnézést Jeruzsálemben!

A Shabbat kezdete előtt érkeztünk az óvárosba és jobbkor nem is érkezhettünk volna. Igazán különleges arcát mutatja ilyenkor a város: a bazárokkal teli, szűk utcákon hemzsegnek a turisták, a muzulmán és keresztény vallású lakosok, míg a Shabbatot ünneplő zsidók ünnepi öltözetben haladnak el mellettük a Siratófal (vagy Nyugati Fal) irányába.

Mi őket követtük és a sikátorok labirintusán át elérkeztünk végre a Nyugati Falhoz, vagyis előbb a fal előtti biztonsági ellenőrzéshez. Sajnos ez van, de hát fő a biztonság. Metáldetektor, gyors táskába kukkantás és már ott is álltunk életünk egyik legszebb élménye előtt.

Még nem kezdődött el a Shabbat, ezért fotózhattunk még. Shabbatkor ezt szigorúan tilos, az őrök oda is lépnek egy-egy fotózni próbáló turistához és jelzik neki, hogy ezt most nem illik. Ugyanígy dohányozni és mobilozni sem illik Shabbatkor, a decens öltözet pedig alap. A fal minden napszakban látogatható és mindig ingyenes.

A falat megközelítve persze egyből kiszúrtam egy békésen szundikáló cicát, őt “A Fal macskája” névre kereszteltem. Kivételes helyen él ez a cicus, szerintem tudja is, de teljesen mindegy neki, hogy naponta több millióan haladnak el mellette. 🙂

A falnál külön rész van fenntartva a nőknek és a férfiaknak. A férjem mondta, hogy amikor ő belépett a férfi részre, akkor megkérdezték, zsidó-e, mert nem ugyanoda küldik a zsidókat és a nem zsidókat imádkozni. Tőlem a női részen nem kérdeztek semmit. Ha egyedül vagytok ellentétes nemű kisgyerekkel őt természetesen vihetitek, láttam anyukát a kisfiával a női részen.

Megérinteni ezt a falat leírhatatlan érzés volt! El se hittem, hogy tényleg ott vagyok és a kezemmel a Siratófal hűs tégláit érinthetem. Nem tudom szavakba foglalni, mennyit is ad ez az élmény, ezt át kell élni.
A falból rengeteg kis cédula kandikál ki, sokan felírják egy papírlapra a kívánságaikat, imáikat és azt bedugják ide.

A hangosbemondó elkezdte a Shabbat kezdetét hirdetni és még jobban életre kelt a tér. A fiatalok énekelni és táncolni kezdtek, a fiúk és a lányok kórusa szinte versengett, hogy ki énekel hangosabban.

Sokáig elidőztünk itt, élveztük a hangulatot. Szép lassan megtelt a tér és ha valaki eddig nem tudta, mennyire fontos a Shabbat, akkor itt igazán láthatja: ünnepi öltözetben jönnek ide a zsidók, a nők ruhái szebbnél szebbek, a hajuk tökéletes, mintha mindannyian most jöttek volna a fodrásztól. A gyerekeket is nagyon szépen öltöztetik, a testvérkéket gyakran hasonló ruhába, hogy még szebben mutassanak.

Sötétedés után tettünk egy kellemes sétát először a zsidó negyedben, majd az örmény negyedet is bejártuk. Nagyon csendesek voltak az utcák, szinte kihalt volt az óváros péntek este.

Útba ejtettük a Szent Sír-Templomot is (az ortodox egyházak a Feltámadás Templomának hívják). Napközben itt nagy a tolongás, este 8 körül már kellemesebb meglátogatni. Sokkal élvezhetőbb, bensőségesebb élményt nyújt ilyenkor. Másnap már csak fotózni tértünk vissza ide.

Szombaton az Olajfák hegyével kezdtük a látnivalók felfedezését. Ide akár gyalog is felmehettünk volna, de mivel meglepően meleg volt (26 fok februárban… wow!) és tűzött a nap, inkább a buszt választottuk. A Damaszkuszi kapuval szemben, az arab negyedből indul a 275-ös számú busz, melynek ez a végállomása. Maga a Damaszkuszi kapu is nagyon látványos, az óváros egyik legszebb kapuja.

Mivel muzulmánok vezetik az innen induló buszokat, értelemszerűen szombaton is járnak. Kicsit izgultunk, mert egy szót se értettünk, arabul volt kiírva minden, kivéve a busz számát és egyedül mi voltunk turisták.  A buszvezető viszont jófej volt, látta, hogy pont mögé ültünk az első sorba és nagyon lesünk kifelé az ablakon, ezért hátraszólt angolul, hogy “last stop for you!” Nem is maradt más a buszon a végállomásig, csak mi, a helyiek a kórháznál szálltak le (ami egyébként szintén turistalátványosság, tiszta időben állítólag a Holt tengerig is ellátni innen).

Leszálltunk a buszról és ez a feledhetetlen látvány tárult elénk:

(az élet apró örömei: ezt a képemet Jeruzsálem hivatalos turisztikai oldala is megosztotta Instagramon itt! 🙂 )

Az Olajfák hegyéről elénk táruló panorámával nem lehet betelni! A Sziklamecset arany kupolája, a világ legnagyobb zsidótemetője (kb. 150.000 sír van itt, mert a zsidó hit szerint innen indul majd a feltámadás), a keresztény templomok, kolostorok és az olajfák látványa örökre megmarad a szemlélő emlékezetében. Ha nem tűzött volna a nap, tovább is elidőztünk volna itt.

Innen gyalog sétáltunk le a Getszemáni kertje felé, melyben Jézus gyakran sétált és imádkozott, Júdás árulása előtt is ide vonult vissza. A név héberül azt jelenti, hogy az olajprés hegye, ugyanis Jézus idejében itt egy major állt, amelyben olajprés is volt. A kert mellett található a Nemzetek Temploma, melyet 12 nemzet adományából építettek fel. Magyarország is köztük van.

Elindultunk visszafelé az óvárosba, de útközben gyakran megálltunk egyrészt a meleg miatt, másrészt az Olajfák hegyében is szerettünk volna gyönyörködni a túloldalról. Innen tökéletesen ráláttunk nem csak a Nemzetek Templomára, de a hatalmas zsidó temetőre és az ortodox Szent Mária Magdolna templomra is (amelyet sajnos nem sikerült meglátogatnunk, mert épp zárva volt).

Lassan újra beértünk Jeruzsálem egyedülállóan szép óvárosába, megcsodáltuk az ásatásokat és ismét a Nyugati Fal felé vettük az irányt.

Ugye még Shabbat volt, ezért most nem fotóztunk a falnál, csak szívtuk magunkba a különleges hangulatot.

Innen ebédelni indultunk a keresztény negyedbe és pihentünk egy kicsit, élveztük a szombat délutáni nyüzsgést a város ezen részén.

A pihenő után megkerestük a via Dolorosa-t. Igazi életreszóló élmény volt ez is! A keresztény zarándokok számára ez a legfontosabb útvonal, mert a hagyomány szerint Jézus ezen az útvonalon vitte a keresztet.

A világ minden részéről érkeznek ide zarándokok. Számos olasz, de egy kínai csoportba is belefutottunk. Akár hívőként turistáskodtok Jeruzsálemben, akár nem, semmiképpen sem szabad kihagyni ezt az útvonalat!

A via Dolorosának is megvan ám a maga macskája. Ő nem járja be a különböző stációkat, csak lustán pózol.

A séta végére nagyon elfáradtunk, ezért a következő (és aznapra utolsó) megálló a hotel volt.

Innen megyünk majd tovább a következő bejegyzésben! Remélem várjátok. 🙂

Az izraeli útinapló első része a praktikus információkkal itt, a második, Tel Avivról szóló poszt itt, a Jeruzsálemről szóló első rész pedig ide kattintva érhető el. Az útinapló utolsó része itt olvasható.

Ha tetszett a bejegyzés, kövessetek Facebookon és Instagramon is, hogy ne maradjatok le semmiről!