Semmi sem tölt fel annyira pozitív energiával, mint néhány nap a hegyekben. Valamiért csak itt tudok igazán kikapcsolni, negatív dolgokat elengedni és új erőre kapni. 4-5 nap után úgy érzem magam, mint aki újjászületett.
Kedvenc úti célom Valtellina, ez a gyönyörű alpesi hegyvidék, mely Olaszország északi részén, a svájci határ mentén helyezkedik el. Itt általában Bormio a célpont, ezt a bejegyzést is innen írom éppen, de Livignót se szoktam kihagyni. Mielőtt magáról Bormióról és a környékről mesélnék nektek, megmutatom milyen csodás már az ide vezető út is.
A poszt legelső képe például a Lago di Mezzola nevű szépséges tó, melyet a Riserva Naturale Pian di Spagna természetvédelmi területen belül találhatunk meg Colico felett, és határt képez a Comói-tó területe és Valtellina között. Itt az érintetlen természet szépsége egyből lenyugtatja az embert és hamar elfeledteti a stresszes mindennapokat.
Már egy egynapos kirándulásra is megéri eljönni ide, nincs olyan messze Milánótól. Ráadásul Colico előtt ha letérünk az SS36-os útról és rámegyünk az SP72-re Piona irányába, még fürödhetünk is a Comói-tóban! Itt ugyanis a Comói-tó egy helyes kis öblöt képez, melyet Laghetto di Piona (Pionai tavacska) néven is emlegetnek. Itt lehet az amúgy máshol fürdésre nem alkalmas tóban fürödni, mert nem túl mély és szép kis füves strandja is van, bárral, fagyizóval.
Innen az SS38-as úton továbbhaladva Tirano felé érdemes néha letérni az útról és megcsodálni a tájat a magasból. Morbegno, Talamona, Chiuro és Teglio csak néhány az ismertebb szőlőtermelő falvak közül.
Valtellina nem tartozik talán a legismertebb borvidékek közé, pedig van mire büszkének lenniük a helyieknek! Kiváló boraik vannak és én nagyon élveztem a hegyekben sétálva a szépséges dűlők látványát.
A legelterjedtebb szőlőfajta a Nebbiolo, melyet itt chiavennasca néven is emlegetnek, a legismertebb borok pedig a Grumello, a Sassella, az Inferno és a Valgella vörösborok. Az út mentén találkozhatunk néhány pincészettel, főleg a Neri, a Negra és a Bettini pincészeteknél éri meg megállni kóstolni és vásárolni. A környék szupermarketeiben is nagyon jó áron lehet beszerezni ezeket a borokat és érdemes is, mert amúgy máshol nem olyan egyszerű fellelni őket.
A szőlő mellett Valtellina almában van még nagyon otthon, illatos, zamatos, lédús almákat és 100%-os almalevet vásárolhatunk útközben a termelőktől és megéri megcsodálni az almaültetvényeket is. Főként Golden Delicious és Stark Delicious almafajtákat termesztenek itt. Isteni torták, strudelek születnek belőlük. Ha betévedtek egy cukrászdába a környéken, ne hagyjátok ki a vaníliakrémes almatortát! 🙂
Kicsit elkalandozva a superstrada-ról csendes kis hegyi falvakon haladhatunk át. Itt a kőházak között sétálva olyan érzésem van mindig, hogy megállt az idő. A helyiek a falu egyetlen bárjának teraszán ülve csevegnek egymással és gyanakodva nézik azt az egy-két turistát, aki időnként idetéved. Őket nem is fotóztam, így is furcsán néztek rám, inkább a szép utcácskákra koncentráltam.
A szőlős-almás-kőházas kitérők után pedig estére meg is érkezünk Bormióba. Ez a kis város egy igazi gyöngyszem, egyszerre síparadicsom és fürdőváros, de hosszabb-rövidebb túrák és kirándulások tökéletes kiindulópontja is. A következő bejegyzésben be is mutatom majd nektek 🙂
Kövessetek Facebookon és Instagramon is!
1 Pingback