Ha igazi olasz hangulatra és egyedülálló látnivalókra vágytok, de tömegmentesen, akkor mindenképpen látogassatok el Lombardia régió legkeletibb csücskébe, Mantovába! Igazából nem is értem, miért olyan kevés itt a külföldi turista, ez a reneszánsz csodavároska igazán megérdemelné a látogatókat.

Mantova a Gonzaga családnak köszönheti ma is tündöklő reneszánsz külsejét, de természetesen középkori látnivalókban sincs itt hiány és mindez annyira egyedülállóvá teszi, hogy az UNESCO is felvette a Világörökség listájára, valamint a Google Arts&Culture felületén Mantova az egyetlen város, mely szabadtéri múzeumként szerepel több, mint ezer digitalizált műalkotással. 2017-ben megválasztották a legjobb életminőséget biztosító olasz városnak.

Szállásként ajánlom figyelmetekbe a La Zucca Guesthouse-t a város szívében. Egy eredeti XVI. századi mantovai lakóházban helyezkedik ez, hangulatos ódon szobákkal, tágas konyhával és kedvező árakkal várja a vendégeket.

Kicsit olyan “nagymama háza” hangulata van. 🙂 A tulaj is nagyon kedves, segítőkész. Mivel pont a város központjában van, innen kiindulva gyalog fel tudunk fedezni mindent és napközben bármikor könnyen visszasétálhatunk. A konyha és az ebédlő bármikor használhatóak. Egyetlen hátránya az, ami az előnyéből fakad, vagyis, hogy egy régi épületben található, lift nélkül. Nagyon nehéz bőröndökkel és mozgáskorlátozottaknak, nehezebben mozgóknak nem lesz ideális a sok lépcső miatt. De ha nincs ilyen gondotok, akkor csak ajánlani tudom! Bookingon ide kattintva találjátok meg. (Még mindig nem keresek kattintással pénzt – pedig már ideje lenne 🙂 – csak azért linkelek mindent, hogy ne kelljen külön keresgélnetek.)

A B&B épületétől kiindulva kezdhetjük is a város felfedezését. Pár méter séta után máris a mesebeli Piazza delle Erbe-n találjuk magunkat.

A tér szélén található a Rotonda di San Lorenzo, Mantova legrégebbi temploma. A XI. században épült, de az idők során számos átépítést látott, hányatott sorsa volt, majd 1911-ben felújították és elnyerte mai formáját. Mellette a Torre dell’Orologio látható.

A Piazza delle Erbe további látnivalói a Palazzo della Ragione és a Palazzo della Podestà, de ezeket éppen restaurálták, amikor ott jártam, így nem nagyon tudtam gyönyörködni bennük. Ezért inkább a tér többi oldalára koncentráltam és leültem egy kávéra élvezni nyugis mantovai reggelt a lassan ébredő városkában.

A kávéhoz egy kis Torta Sbrisolona is járt. 🙂 Ez egy tipikus helyi finomság, de szólok, hogy egy eléggé kemény süteményről van szó, fogszabályzóval eléggé meredek vállalkozás beleharapni. Sajnáltam, mert nagyon finom.

Kávézás után folytattam a városnézést. A hangulatos via Broletto-n lesétáltam a Piazza Sordello-ig.

Itt találkoztam egy gigantikus kávéscsészével. 🙂

A tér bővelkedik látnivalókban, itt található a mantovai dóm, azaz a Cattedrale di San Pietro, a Palazzo Vescovile és a Palazzo Ducale (melyhez hozzátartozik a Palazzo del Capitano is).

A Dómtól kicsit lejjebb sétálva Rigoletto házához érünk. Épp senki nem volt, édes kettesben fotózkodhattam hát Rigolettóval (hála kedves útitársamnak, a tripodnak).

Rigoletto a mantovai herceg udvari bolondja Giuseppe Verdi híres operájában. Nem egy pozitív figura, mindenkit kigúnyol (innen a neve is, rigoler, viccelődni), meg is átkozzák ezért. Hogy milyen sorsra jut, azt most nem írom le, mert ha valaki nem látta, akkor ez egy csúnya spoiler lenne.

Térjünk vissza a Piazza Sordello-ra!

A Palazzo Ducale, mely Gonzaga Palota (Reggia dei Gonzaga) néven is ismert, maga egy félnapos program. Minden egyes herceg, aki itt lakott, hozzá akart tenni valamit a palotához, így jött létre Európa második legnagyobb palotakomplexuma (az első a vatikáni).

Egy igazi város a városban, annyi különleges kis épületet, gondozott kertet, udvart, csodaszép templomot és eldugott, titkos kis teret rejt!

Gyönyörű a Giardini di Lega Lombarda, csodaszépek a Giardino dei Semplici virágai, de a Giardini Pensili is megéri, hogy rászánjuk az időt. Ráadásul igazán üdítő pihenést is garantál a városnézésben megfáradt turistának.

Piazza Castello, Piazza Santa Barbara, Piazza Pallone és Piazza Giovanni Paccagnini csendben húzódnak meg a Palazzo Ducale ölelésében. Leírhatatlan élmény volt számomra egyedül lézengeni ezeken a magasztos tereken, el se hittem, hogy rajtam kívül tényleg senki nem volt egyiken sem.

A Castello di San Giorgo a Palazzo Ducale legikonikusabb épülete.

A San Giorgio Várban található a Palazzo Ducale leghíresebb terme is, a Camera degli Sposi (vagy Camera Picta), az olasz reneszánsz egyik legnagyszerűbb műve. A terem falait és mennyezetét Andrea Mantegna freskói díszítik. Mantegna nem hiába a térérzékelés mestereként lett híres, a Camera degli Sposi még egy ilyen, művészettörténethez keveset érő látogatónak, mint én is szédítő élmény volt.

Mantegna munkájának megcsodálása után körbesétáltam a várat és lementem a Mincio folyó partjára is egy kicsit.

A Mincio-hoz másnap kora reggel is visszatértem gyönyörködni a folyóparti napfelkeltében. Vagyis a tópartiban, merthogy itt a Mincio olyannyira kiszélesedik, hogy tavakat alkot.

A szállásomról a Piazza delle Erbe-vel ellentétes irányba elindulva 25 perc séta után megérkeztem egy gyönyörű késő reneszánsz épülethez, a Palazzo Te-hez. Ezt a ma múzeumként funkcionáló épületet szintén a Gonzagák építtették, szabadidős tevékenységeiket gyakorolták itt. Engem a loggiák nyűgöztek le a legjobban, mintha csak egy mesébe csöppentem volna. Mit mondjak, lettem volna itt hercegnő!

Miután minden fontosabb látnivalót megnéztem Mantovában, úgy döntöttem, hogy itt az ideje egy laza, céltalan sétának ezeken a jellegzetes, színes kis utcákon. Eltévedni nem lehet, mondom ezt én, akinek amúgy Firenzében például sikerült. 🙂

Itt-ott a Rio, Mantova kanálisa is feltűnik.

Ha inkább vásárolgatni szeretnétek, akkor a Corso Umberto I-t célozzátok meg, ahol olyan üzletek húzódnak az árkádok alatt, mint Max Mara, KIKO, Intimissimi és Calzedonia.

Ennyi lett volna egy másfél napos mantovai városnézés krónikája, remélem tetszett nektek és sikerült meghoznom a kedvetek a felfedezéséhez! Mantova nincs messze a Garda-tótól és Veronától, autóval és vonattal közelíthető meg a legkönnyebben. Milánóból két órát kellett vonatoznom, de megérte!

Plusz infó 1: a pályaudvartól a belváros néhány percre van, a tömegközlekedést egyszer sem használtam.

Plusz infó 2: Mantova híres a sütőtökről (la zucca mantovana), nem véletlenül hívták így a szállásomat se. (Én meg nem véletlenül választottam, hiszen 12 évig voltam egy vörös, Sütőtök nevű cicus gazdája, vagyis inkább szolgája). Szóval, ha étterembe mentek, akkor ne hagyjátok ki a sütőtökös tortellinit!

További képekért, olaszos mindennapokért kövessetek Instagramon és Facebookon. 🙂