Storytime, avagy 15 random tény rólam

Volt nem is olyan régen Instagramon sztoriban egy ilyen random tényes kihívás és nagyon tetszett, illetve más bloggereknél is láttam már ilyen bejegyzést, videót, és szerintem egy remek módja annak, hogy az olvasóink jobban megismerjenek minket. Összeszedtem hát én is 15 random, furcsa és érdektelen tényt magamról. 🙂

1. Nincs jogsim.

De tudok vezetni! 🙂 Nyugi, nem szoktam. Az a történet háttere, hogy gimiben elkezdtem a tanfolyamot, megvolt már a KRESZ vizsgám, de forgalomban megbuktam háromszor. Nagyon elment a kedvem a dologtól, gondoltam jegelem egy időre. Aztán azóta valahogy mindig úgy alakult, hogy amikor időm lett volna újra belevágni, akkor pénzem nem volt rá, most meg lenne pénzem rá, de időm nincs. Egyszer majdcsak találkozik a két dolog és megszerzem azt a jogsit. Nem tartom életbevágóan fontosnak, hiszen eddig sem akadályozott meg semmiben az, hogy nincs. Igazából csak azért akarom megszerezni, hogy lehessen egy cuki kis Fiat 500-m!

2. 10 éve blogolok.

Bizony, valahogy mindig is éreztem, hogy ez az én világom! A legelső blogomat 2009-ben indítottam. Ebben olasz nyelven írtam Magyarországról, a neve Terre d’Ungheria volt. 2010-ben úgy döntöttem, hogy legyen inkább európai tematikájú a blog és megszületett a Colori d’Europa. Nagyon komolyan foglalkoztam a blogolással és az egyik legelső utazós blogger voltam Olaszországban. Számos rendezvényre hívtak, nagyon izgalmas bloggertalálkozókon, beszélgetéseken vettem részt például a BIT – Fiera del Turismo-n. Nagyon furcsa most, 2018-ban, a bloggerek, Instagrammerek virágkorában visszagondolni azokra az időkre. A bloggervilág még bizonytalan volt, kerestük az utunkat és a cégek, hotelek, turizmussal foglalkozó szakemberek is próbáltak helyet találni nekünk, hinni az együttműködésekben. És akkor még csak a blogok voltak, meg a nagyon kezdetleges Facebook oldalak, sehol nem volt az Instagram magával ragadó képi világa!

2012-ben kezdtem el magyarul írni, Itália Színei néven, de rá kellett jönnöm, hogy az sem én vagyok. Nem akarom beskatulyázni magam, nem akarok egy Olaszország blogger lenni, de egy utazós blogger sem, egy olyan blogot szeretnék írni, amelyben teret adhatok mindennek, ami érdekel. Egy olyan blogot, amelyben mesélhetek az utazásaimról, Olaszországról, a munkáról, de magamról, arról a magyar lányról is, aki 24 évesen kikerült Olaszországba és a nulláról felépített itt magának egy életet. Így találtam végre teljesen magamra a jelenlegi Vita Dolcissima blogban. A neve azért Vita Dolcissima (nagyon édes élet), mert dolce vita már sok van, de szeretem ezt a kifejezést. Meg hát annyira jól érzem magam a bőrömben, annyira megtaláltam önmagam, hogy miért ne lehetne akkor nagyon édes az élet? Minden nehézsége és árnyoldala ellenére. Szeretek boldog lenni és másokat inspirálni.

3. Minden nap tésztát eszek ebédre.

Ha meg nem, akkor risottót. Elolaszosodás vagy sem, de tényleg ez van. Nagyon bevált nekem a mediterrán diéta, mert 9 éve tartom fixen a súlyomat. Úgyhogy nem ellenség a tészta, csak tudni kell mértéket tartani. Persze sportolok is, nagyon szeretek mozogni, főleg táncolni.

4. Nem akartam Olaszországba jönni.

Bár ma már nem cserélnék a világ minden pénzéért se és a tésztaevés is bejött, 2008 nyarán ez nem pont így volt. Beadtam a pályázatot a Comenius ösztöndíjra, de Olaszország csak a harmadik helyen állt nálam, igazából Spanyolországba szerettem volna menni. Kicsit le is törtem, amikor kiderült, hogy nem oda kaptam helyet. Ennyit arról, hogy ember tervez… 🙂

5. Van egy utazásra mindig kész neszeszerem.

Van úgy, hogy egyik napról a másikra kérnek fel távolabbi helyen tolmácsolásra, ezért mindig készen kell állnom.

Ebben a flamingós neszeszerben olyan alap dolgok lapulnak, mint egy hidratáló BB krém, korrektor, púder, egy pirosító-bronzosító duó, szemöldökceruza, szempillaspirál, a Zoeva minipalettája, egy utazási kiszerelésű micellás víz, vattakorongok, szemöldökcsipesz és egy kézkrém.

6. Mindig tanulok valamit.

Most éppen héberül tanulok hetente kétszer és nagyon büszke voltam magamra novemberben Izraelben, hogy alapdolgokat már el tudtam mondani. Amúgy tíz éve diplomáztam, de azóta is folyamatosan tanultam mindig: tolmácsképzés, tanárképzés, közösségi média kurzus, online marketing kurzus, de még tánctanfolyam is felkerült a palettára. A jövőre nézve is nagy terveim vannak! Szeretném az önfejlesztés, az önmegvalósítás, a pszichológia iránti szenvedélyemet is komolyabb tudássá alakítani.

7. Imádom az amerikai focit.

És értem is a szabályait! A kedvenc csapatom a Green Bay Packers, igyekszem egy meccset sem kihagyni, olyan rövid a football season. Szimpatizálok a Cleveland Browns-zal is, a férjem pedig Dallas Cowboys drukker. Van Gamepass előfizetésünk is, mert nagy családi szenvedély nálunk az amerikai foci.

8. Számfóbiám van.

Nyelveket könnyen tanulok, szinte ragadnak rám, na de a matematika… Soha nem értettem egy mukkot se belőle és a mai napig visszatérő rémálmom a matek érettségi. Komolyan, szoktam azt álmodni, hogy felhívnak a gimiből azzal, hogy újranézték a matek érettségiket és igazából nincs meg a 2-es, úgyhogy újra kell írni az egészet vagy azt, hogy éppen ott ülök és nem értek semmit. A számokkal mindig gondban vagyok, de hála Istennek találtam egy szuper könyvelőt, aki megkönnyíti a szabadúszó életemet. Az évek során elengedtem a számokkal való hadakozást, elfogadtam magam és csak arra koncentrálok, amiben jó vagyok. Nem lehetünk mindenben kitűnőek!

9. Több nyelven álmodok.

És ha már szóba kerültek az álmok és a nyelvek, akkor kitérek erre is. Gyakran megkérdezik tőlem, hogy magyarul vagy olaszul szoktam-e álmodni. Mindkettőn, plusz angolul, spanyolul, portugálul, de újabban néha héberül is. Tegnapelőtt is azt álmodtam, hogy Jeruzsálemben a GreenMe-ben rendeltem salátát és mondogattam a zöldségek nevét, hogy ezt és ezt tegyék bele, a hagymát meg nem szeretem. 🙂 A leggyakoribb nyelvek amúgy az olasz, a magyar és az angol. Németül is tudok, de ezen a nyelven soha nem álmodtam még.

10. Nagyon furcsa dolgokat szoktam álmodni.

Nem csak több nyelven, de nagyon furcsa dolgokat is álmodok. Olyan sztorikat szoktam összehozni, hogy néha megkérdőjelezem, hogy tényleg nem szedek drogokat. Az egyik legfrissebb ilyen álmomban egy trópusi szigeten voltam színesbőrű nő és volt egy szintén színesbőrű férjem és azon keseregtünk a homokos parton állva, hogy neki el kell mennie katonának és ki tudja, mikor látom viszont. Nem tudom, honnan jönnek az ilyen fura történetek, ha nálatok is előfordulnak, akkor írjátok meg kommentben, hogy megnyugodjak.

11. Imádom a tűsarkú cipőket.

Meg minden szupernőies dolgot. A sminkeket, parfümöket, ceruzaszoknyákat, alakot követő ruhákat, csipkés dolgokat, ballonkabátokat, kalapokat… Ezt a tűsarkús-ballonkabátos-kalapos képet nagyon szeretem, mert annyira én vagyok!

12. Nincsenek nadrágjaim.

Komolyan, egy darab se. Nem szeretem őket, mert nem állnak jól. Egy idő után mindegyik leesik rólam, hülyén állnak a hátsómon, lecsúsznak a hasamról, csípőmről és feszengek bennük. Feladtam, a tökéletes nadrág számomra nem létezik. Helyettük overálokat hordok inkább, illetve lazább outfitek esetén leggingset.

13. Hajsütés, hajegyenesítés közben latin zenékre táncolok és énekelek.

Még valaki? 🙂

14. Esténként, egy pohár vörösbor mellett szoktam blogolni.

Este, éjjel megy a legjobban az írás, ilyenkor van a legtöbb ihletem. Reggel felkelés után rengeteg idő, mire úgy igazán magamhoz térek, felfogom, hogy ki vagyok, hol vagyok, miért vagyok, stb, úgyhogy a reggel, mint produktív időintervallum, nálam teljesen ki van lőve. Szoktam nézni reggeli rutinos videókat Youtube-on, Miracle Morning rutin és társai, hát nem tudom, nekem már az is miracle, hogy kimászok az ágyból. 😀 Bezzeg éjjel le se lehet lőni, hajnalig tudnék írni! Régebben ez is zavart, hogy miért nem megy nekem ez a korán kelős dolog, de ezt is elengedtem. Nem vagyunk egyformák.

15. Szeretek kézzel írni.

Annak ellenére, hogy nagyon csúnya a kézírásom. Szeretek szép füzeteket, naplókat venni és teleírni őket random dolgokkal, blog bejegyzés tervekkel, Instagram fotó ötletekkel, bármivel. Úgy érzem, hogy ez nagyban hozzájárul a kreativitásom fejlesztéséhez és jó is néha elszakadni a laptopomtól. Repülőn ülve is gyakran előveszek inkább egy füzetet a laptop helyett, szoktam is furcsa pillantásokat kapni. 🙂 Szeretem hagyni, hogy csak úgy jöjjenek a gondolatok maguktól, bármilyen nyelven.

Nektek milyen furcsaságaitok vannak? Írjátok meg kommentben vagy Facebookon, illetve kövessetek Instagramon is!