Ravenna, Olaszország egykori fővárosa, a mozaikok birodalma, Olaszország egyik legrégebbi városa, melynek kora keresztény műemlékei az UNESCO Világörökség listájára is felkerültek. Története során háromszor volt az ország fővárosa. Látogatásunk alatt mélységesen sajnáltam, hogy nem vagyok művészettörténetben jártas, ehhez a városhoz, akárcsak Rómához, kell egy alaposabb felkészültség a művészetéből és a történelméből, ha igazán élvezni szeretné a turista.

Szerencsére történész férjjel nekivágva a dolog történelem része rendben volt. A művészeti magyarázatokat pedig a legtöbb helyen szerencsére elég jól hallottuk az unott iskolás csoportokat vezető lelkes tanároktól, akik észre is vették, hogy inkább nekünk, melléjük csapódó felnőtteknek magyaráznak, mintsem a mozaikok előtt szelfiző tizenéveseknek.

Praktikus info: Ravennában a fontosabb műemlékek egy közös jeggyel (Biglietto Unico) látogathatók. Ennek a teljes ára 9,50 euro, kedvezményesen a diákoknak 8,50 euro. Ebben a Basilica di San Vitale, a Mausoleo di Galla Placidia, a Basilica di Sant’Appollinare Nuovo, a Battistero Neoniano és a Museo Arcivescovile, ahol a Cappella di Sant’Andrea is található, vannak benne. Március 1 és június 15 között a jegy 2 euróval többe kerül, mert ez kiemelt turista időszak. Ezt a jegyet bármelyik műemlék pénztárában megvehetjük.

Miután leparkoltuk az autót a Porta Nuova melletti parkolóban, gyalog indultunk el a város felfedezésére. Az első állomás az Új Szent Apollináriusz-bazilika volt, itt megvettük a biglietto unico-t.

Már itt sikerült ámulatba esnünk a híres ravennai mozaikoktól! Ennek az ariánus keresztényként induló, majd katolikussá lett templomnak a mozaikjai Jézus életének főbb állomásait mutatják be.

1916-ban egy osztrák bomba eltalálta a templom bal oldalát, súlyos károkat okozva. Az egész világ megbotránkozott a történteken. A templomot kívülről sikerült helyreállítani, de az apszis eredeti mozaikjai sajnos odavesztek.

Dante sírja felé indultunk, a csendes, eső után kihalt macskaköves utcákon.

A csend és a turistamentesség csak Dante sírjáig tartott. Itt mindig tömeg van és hosszú sor. Dante Alighieri, az olasz irodalom egyik legnagyobb alakja, körülbelül két évet élt Ravennában, itt halt meg maláriában. Az emlékmű ingyenesen tekinthető meg. A mellette található kertet is Dante emlékének szentelték, ez a tisztelet és a csend kertje.

Dante földi maradványai hányatott sorsot “éltek” meg, előbb a Medici család akarta Firenzébe vinni, majd a Napóleoni háborúk alatt úgy elrejtették a szerzetesek, hogy csak véletlenül talált rá 1865-ben egy munkás, majd a Világháborúk alatt is többször elvitték sírjából, hogy biztonságos helyen rejtsék el.

Dante sírja a Szent Ferenc-bazilika (Basilica di San Francesco) része, a költő temetését is itt tartották. Mindenképpen nézzetek be a templomba, ingyen látogatható és különleges élmény. És még a nap is kisütött.

Fő látványossága a kripta, mely olyan, mint egy szürreális medence. A tengerszint alatt fekszik, ezért tele van vízzel és még kis halak is úszkálnak benne. Ha lemegyünk a lépcsőn, balra a dobozba be kell dobni egy eurót és akkor felkapcsolódik a villany, mely megvilágítja a kriptát pár perc erejéig.

Továbbsétáltunk a Battistero Neoniano irányába, de közben azért a ravennai hangulat beszippantására is jutott idő. Ravenna belvárosa macskaköves utcácskák, mozaikokból kirakott utcatáblák, virágok és természetesen igazi romagnai piadinát kínáló helyek bájos egyvelege.

Az Neone Keresztelőkápolna (Battistero Neoniano) az V. században épült és Neone püspökről kapta a nevét. Olaszul Battistero Ortodosso néven is ismert, hogy megkülönböztessék a Battistero degli Ariani, az Ariánusok Keresztelőkápolnájától.

A kápolna álomszép kupolamozaikja Jézus a Jordán folyóban történő keresztelését ábrázolja és a tizenkét apostol alakja is bemutatásra kerül.

A keresztelőkápolna mellett található a Museo Arcivescovile, melynek első emeletén találjuk a híres Cappella di Sant’Andrea-t. A kápolna mozaikjai harcosként mutatják be Jézust, amint az eretnekséggel küzd.

A múzeum után a lézengtünk egy kicsit Ravenna bevásárlóutcáján, a via Cavour-on, majd egy feltöltöttük az energiaraktárainkat egy gyors piadinával.

Kellemes séta vezet a Basilica di San Vitale felé és lépten-nyomon mozaikos szuvenírt értékesítő üzletekbe botlunk.

Nagyon ötletesek a mozaikból készült jelzőtáblák!

És igazán édes ez a kis mozaikcicus is. 🙂

A ravennai San Vitale-templom 526 és 530 között épült és világ egyik legfontosabb korakeresztény temploma. Egyszerűen lélegzetelállító. Megéri rászánni az időt és kívül-belül alaposan megcsodálni, körbejárni.

Mi belépve tátott szájjal bámultuk a mozaikokat. A templom különlegessége, hogy a bizánci építészet, az antik itáliai építészet és a kialakulóban lévő új keresztény ábrázolástechnika ámulatba ejtó keveréke.

A templom mellett található Galla Placidia mauzóleuma. Kívülről egy nagyon egyszerű épület, belülről viszont lenyűgöző mozaikok díszítik. Galla Placidia I. Theodosius római császár lánya volt és maga tervezte mauzóleumát, mert Ravennában szeretett volna nyugodni. Az uralkodónő egy híresen szép és okos nő volt, sokan szerették volna feleségül venni, majd a gótok elrabolták és ő beleszeret Athaulfba, a gót királyba. Hozzá is ment feleségül, született egy gyermekük. A kisfiú hamar meghalt, a római-gót viszony elmérgesedett, I. Theodosius megölette Athaulfot, majd hozzáadta lányát egy patríciushoz. Két évre rá meghalt a második férje is és Galla Placidia kiskorú fia gyámjaként uralkodónő lett.

Galla Placidia történetével és mauzóleumával zártuk a legfontosabb belvárosi látnivalók megtekintését. Visszasétáltunk az autóhoz, ugyanis Nagy Theodorik mauzóleuma elég messze lett volna gyalog.

Nagy Theodorik mauzóleuma az ellentéte Galla Placidiáénak: kívülről nagyon látványos, belülről kevésbé. Theodoriknak se volt egyszerű élete, nagybátyja, Valamer gót király, a béke fenntartasának zálogaként túsznak adta Konstantinápolyba. Tíz évet maradt ott, jó nevelést kapott, majd Valamer halála után a császár hazaküldte. A fiatal uralkodó Itáliába is betört és megölte az akkori uralkodót, Odoakert, aki számos történetíró szerint Attila, a hun király egyik tábornokának fia volt.

Elbúcsúztunk Ravenna városától és mivel végre rendesen kisütött a nap és meleg is lett, Ravenna kikötője felé vettük az irányt. Itt nagyon tetszettek ezek az Észak-Európát idéző kis házikók, annyira kontrasztban állnak Ravenna városának építészetével.

Ravenna strandjai nem tartoznak a leghíresebb, leglátványosabb tengerpartok közé az országban, de mégis szépek és kellemes időtöltést biztosítanak. Homokos a partok, tiszta, lassan mélyülő a víz várja itt a turistákat, főleg gyerekekkel éri meg idejönni.

Meg nekem is, mert már annyira vágytam egy kis napsütésre és tengerpartra!

Ravenna csodálatos élmény volt, egy igazi időutazás Olaszország történelmében és művészetében. Ha még nem jártatok itt, akkor mindenképpen ajánlom, kihagyhatatlan, ha jobban meg szeretnétek ismerni az országot, vagy ha érdeklődtök a történelem és a művészettörténet iránt.

Az emilia-romagnai útinaplóm első részét ide kattintva olvashatjátok, a következő részben pedig egy imádnivaló, színes gyöngyszemet mutatok majd meg nektek.

Addig is kövessetek Instagramon és Facebookon! 🙂