Idén ősszel a korlátozások miatt Milánóban maradtunk, de így sem unatkoztunk! Milánó városában is és a környékén is mindig van mit felfedezni. Igazán izgalmas természeti kincseket, apró falvakat, titkos vidékeket rejt Lombardia.

Oltrepò Pavese

Amikor szép őszi színekre vágyik a lelkem, akkor mindig az Oltrepò Pavese az első desztináció, ami eszembe jut.

Az Oltrepò Pavese a Paviától délre elterülő Pò folyón túli terület. Meseszép lankáit nem csak szőlőültetvények, de színes erdők, mezők is borítják.

Ez a méltatlanul elhanyagolt vidék szebbnél-szebb dűlőket és pici falvakat rejt és igazán élvezhető, mert alig van turista. Nem most jártunk itt először, ide kattintva olvasható a régebbi bejegyzésem erről a kis szívem csücske vidékről.

Az Oltrepò Pavese apró gyöngyszemeiben szinte megállt az idő.

A már a XI. században is ismert Montesegale például egy 279 lakosú csendes falu. Egy darab turistával se futottunk össze, csak egy fekete macska mászkált unottan az utcákon és odaadó törődéssel gondozott virágok, növények mosolyogtak ránk.

A város kastélya a XI. században épült és jelenleg magántulajdonban áll.

Fortunago régi kedvencem, sőt, az egyik kedvenc helyem egész Olaszországban!

Egyszerűen úgy gyönyörű, ahogy van és ezt nem csak én állítom, hiszen ez a 380 lakossal, sok macskával és mesebeli középkori házakkal és kőfalakkal rendelkező X. században épült falu szerepel a Borghi più belli d’Italia, azaz a legszebb olasz falvak listáján is.

Annyira boldog vagyok, amikor itt sétálhatok! Ezek az utcák valami végtelen nyugalmat árasztanak.

Val Nizza (helyi dialektusban Val Nisa, nem összekeverendő a francia Nizzával) dombjai között autózva, sétálva igazi őszi színkavalkádban lehetett részünk!

Ha autós útra indultok Olaszországban, akkor érdemes beiktatni az Oltrepò vidékét, főleg ősszel.

Via Gaggio

A következő kirándulásunk alkalmával, egy nagyon különleges, számunkra eddig ismeretlen helyet fedeztünk fel: a Milánó Malpensa repülőterétől egy karnyújtásnyira fekvő erdőt Lonate Pozzolo városa mellett.

A hivatalos neve Via Gaggio. 3050 méter hosszú, de jobbra-balra különböző elágazások is találhatóak és hosszabban is el lehet kalandozni az erdőben. A Ticino folyóról elnevezett park, a Parco del Ticino része.

A Gaggio szó valószínűleg még a germán eredetű longobárd néptől ered, akik szintén megfordultak itt. Jelentése bosco, azaz  erdő. Ilyen színek vártak itt ránk!

Ez a hatalmas erdő nem csak a növényzete és az állatvilága miatt érdekes, de jelentős szerepet töltött be az I. és a II. világháború alatt is.

Nem mindennapi erdő ám ez: az út mentén először régi mesterségekről mesél, majd a világháborús emlékek, maradványok kerülnek sorra.
Hosszas magyarázatot is fűztek mindenhez.

És néha egy-egy repülő is elszállt a fejünk felett! Hát mit is mondjak, hatalmas élmény repülőt látni a Covid idején, amikor szinte alig van légiközlekedés.

A Parco del Ticino, Via Gaggio-val együtt 2002-től az UNESCO MAB (Man and the Biosphere) programjának is része, tehát egy védett bioszféra-rezervátum.
Ez reméljük megóvja attól, hogy Malpensa reptere erre terjeszkedjen, elpusztítva ezt a gyönyörű erdőt.

Csodálatos élmény volt itt tölteni az egész délutánt. Teljesen feltöltődtünk a friss levegővel, az erdő illatával, az avar ropogásával, és a káprázatos színekkel!

Az út végén lenyűgöző panoráma tárult elénk. Amúgy folytathattuk volna a sétát, egészen a Ticino folyóig, de majd legközelebb.

Ez a különleges kis erdő azonnal belopta magát a szívembe! Nem is tudom, hogy lehet az, hogy 12 évig a létezéséről se tudtam…

 

San Colombano al Lambro

A következő héten San Colombano al Lambro városkáját céloztuk meg. Lodi és Pavia között található, de amint megközelítjük feltűnik a “Milano” tábla. San Colombano al Lambrónak ugyanis az az érdekessége, hogy egy exklávé, azaz hiába található Lodi megyéjében, a körülbelül 22 km-re található Milánóhoz tartozik, mert egy 1992-es népszavazás során a lakosok arról döntöttek, hogy nem akarnak Lodihoz tartozni.

Sokan mini Toszkánának is nevezik ezt a vidéket, a bűbájos kisváros és a környező mesébe illő szőlődűlők miatt.

San Colombano egy bájos, álmos kisváros, ahol az idősek igencsak megnézik a turistákat az ablakból. Fő látnivalója a vára, mely a X. században épült, de az újabb kutatások szerint már a VI. században is állt egy része.

Nagyon szerettük volna meglátogatni a várat és a várkertet, de a Covid miatt mindent zárva találtunk.

Ahogy már említettem, San Colombano körül gyönyörű szőlődűlők és erdős-lápos területek találhatóak. A szőlő művelését maga San Colombano, magyarul Szent Kolumbán, az ismert ír szerzetes tanította meg a helyieknek, még a longobárd időkben. Kolumbán Bobbióba tartott, ahol apátságot alapított, de út közben itt is megállt igét hirdetni és oktatni. A helyiek annyira megszerették, hogy róla nevezték el a várost.

Ennek a vörösmoszatos tónak lenyűgöző az állatvilága, a madarak iránt érdeklődőknek csak ajánlani tudom. Nekem nem sikerült lencsevégre kapnom őket, de egy jól felkészült madarásznak ez maga a földi Paradicsom.

Az egész védett terület neve Il Colle di San Colombano.

Lodi környéke híres a ködről. Régen tényleg olyan sűrű köd volt jellemző erre a területre, hogy semmit se lehetett látni. De azoknak az időknek vége lett a klímaváltozással. Egy kis köd persze még ma is van és mindig érezhető a levegőben. Hatalmas élmény volt itt az erdőben sétálni, annyira más illata van, mint a többi erdőnek: ennek komolyan köd illata van!

Varázslatos élmény volt kettesben bolyongani ebben a friss, köd illatú erdőben. Senkivel se találkoztunk egész kirándulás alatt, mi már visszafele indultunk a tavaktól, amikor elsétált mellettünk egy másik pár.

Ismét meg kellett, hogy állapítsam: lenyűgöző helyek találhatóak Milánótól egy karnyújtásnyira!

 

Pian di Spagna e Lago di Mezzola

Október végén már éreztük, hogy lóg a levegőben egy újabb vesztegzár, mert megemelkedett a fertőzöttek száma. Olyan helyet kerestünk, ahol biztosra vehettük, hogy nincs tömeg és szép, érintetlen a természet, úgyhogy a Comói-tótól nem messze eső Pian di Spagna lett a célpont. Itt ömlik az Adda folyó a Comói-tóba,  szürreális szépségű látványt nyújtva az ide kirándulóknak.

A természetvédelmi terület hivatalos neve Riserva Naturale Pian di Spagna e Lago di Mezzola és a Comói-tótól északra található. A Pian di Spagna egy alluviális, azaz folyóközi üledékkel feltöltött síkság. A neve a pianura, azaz síkság és a Spagna, azaz Spanyolország szavakból ered, a XVI-XVIII. századi spanyol uralomra utalva.

Leparkoltuk a kocsit, elolvastuk az információkat, majd gyalogoltunk 3 km-t oda és persze 3-at vissza. A távolban az Alpok csúcsain már masszív hótakaró csücsült!

Bár közeledik a tél, azért út közben még káprázatos őszi színekben gyönyörködhettünk a vadul hömpölygő Adda partján. Az Adda 313 km hosszával a negyedik leghosszabb olasz folyó a Po, az Adige és a Tevere után. Neve a kelta Abdua, azaz folyó víz szóból származik.

És tényleg nem volt egy lélek se! Csak a folyó másik oldalán található biciklisúton láttunk néha elsuhanni egy-két embert.

A hosszú séta után megpihentünk a kedvenc helyemen, Verceiában, a Mezzola-tó partján. Aki követ Instagramon, az már többször láthatta nálam Verceia városkáját, mert egyszerűen szerelmes vagyok bele. 🙂 Minden évszakban lenyűgöz, olyan sima itt a Mezzola víztükre, mintha selyemből volna! Több ezer évvel ezelőtt még a Comói-tó része volt, ma a kis Mera nevű folyó választja el tőle.

Hát nem csodálatos az őszi Verceia?

Verceiával véget is értek az őszi kirándulásaink, mert november 6-tól ismét lockdown van Lombardiában. Reméljük, hogy gyorsan javul a helyzet, mert már tervezgetem a téli tájak felfedezését!

Melyik kirándulóhely tetszett a legjobban: az Oltrepò Pavese, a Via Gaggio, San Colombano al Lambro vagy Pian di Spagna és Verceia)?

Írjátok meg kommentben, vagy Facebookon és persze Instagramon is várlak titeket!