Olaszország tele van meglepetésekkel! Különösen az igazi, káprázatosan kék, az azzurro szerelmeseinek tartogat mindig újdonságokat: gyönyörű tengerpartokat és elbűvölő tavakat.

Az Alpok világa engem mindig is lenyűgözött, és most is tudott újat mutatni. Idén augusztusban egy igazi csodahelyre, Bormio 3000 eldugott, szikrázóan kék tavainak a felfedezésére indultunk el. A 3000 természetesen a magasságot jelzi: bizony, 3000 méter magasra kell utazni ezért a látványért!

Ezt a Bei Laghetti nevű elvarázsolt helyet “Valtellina Maldívja” és “A 3000 méter magas Maldív-szigetek” neveken is szokták emlegetni, mert olyan hihetetlen és valószerűtlen kék színe van a tavak vizének.

Na de nézzük, hogyan közelíthetjük meg ezeket az apró csodákat!

Az első megálló Bormio 2000, ide autóval vagy kabinos felvonóval lehet feljönni. Ez a kabinos felvonó folyamatosan jár, itt nincs nagy sor. Bormio 2000-től már csak felvonó, vagyis kötélvasút van a Cima Bianca-ra, 3000 méter magasra, a Whitelady3000. A kabinba egyszerre kb. 50 fő fér, de most a Codiv19 miatt ezt felére csökkentették, és nem is jár folyamatosan, csak 20-30 percenként, úgyhogy hosszabb várakozási idővel, sorban állással kell számolni. A maszk viselése a jegypénztáraknál és a felvonókon belül kötelező.

További hasznos infó: a Bormio – Bormio 2000 kabinos felvonó 9-12:45 és 14-17:30 között, a Whitelady3000  9:15-től 17:00 – ig jár. Egy teljes árú felnőtt jegy 10 euro, a kedvezményes senior- és gyerekjegy 8 euro egy útra. Kombinált jegy (Bormiótól egészen Bormio 3000-ig): 20 euro teljes áron és 14 euro kedvezményesen. Biciklit ingyen lehet szállítani.

Odafent 3000 méter magasan lenyűgöző látvány tárul elénk: az Alpok óriási, néhol bizony augusztusban is hófödte csúcsai. Amikor kilépünk a felvonóból megcsap a hideg, úgyhogy érdemes extra kapucnis pulóverrel, dzsekivel, sállal készülni erre a pillanatra.

A hideg érzete hamar elmúlik, amint gyalogolni kezdünk, ha amúgy napsütéses, jó idő van. A nap nagyon erősen tűz ilyen magasan, úgyhogy mindenképpen magas faktorszámú naptejjel készüljetek és hozzatok sapkát, kalapot vagy kendőt a napszúrás elkerülése végett! Én 50 faktorosat kentem magamra reggel és út közben is átkentem magam egyszer, mégis piros lettem egy kicsit.

Ilyen környezetben kell gyalogolni (vagy biciklizni) 3 km-t a tavakig:

Lehet, hogy első ránézésre nem túl biztató, de nem nehéz és nem veszélyes az út, mert nagyon jó a kialakítása és igazából izgalmas is az ilyen ritka látvány. Eleinte meg kell szoknia az ember szemének, hogy milyen Holdbéli tájon is van.
Én a 68 éves anyósommal túráztam itt minden gond nélkül, de persze ehhez elengedhetetlen, életkortól függetlenül, hogy az ember bírja a magasságot. A férjemnek már 1800 méter magasan megfájdul a feje, ezért őt otthon is hagytuk inkább.

Út közben gyakran megálltunk a tájban gyönyörködni és fotózni. Egy idő után térerő már alig volt, és ahogy távolodtunk a civilizációtól és közelebb értünk a tavakhoz, teljesen meg is szűnt. Igazából nem bántuk, hogy csak mi, az izgalmas út és a káprázatos táj vagyunk.

Alig hittünk a szemünknek, amikor végre megpillantottuk a tavakat. Olyan tündérien bújnak meg ott a sziklás hegyek között és úgy csillognak, mint két smaragd!

Egy tüneményes kis patakon is át kellett kelnünk, hogy közelebb kerüljünk a tavakhoz. Vidáman ugrándoztunk a köveken, mint két kislány. 🙂

És íme az első tó! A kék és a smaragdzöld árnyalatai játszanak benne és ahogy visszatükrőzödnek a víz felszínén a tavat körülölelő hegyek és a felhők, az egyenesen mesébe illő. Ha nem kellett volna 16:30-ra visszaérni az utolsó felvonóhoz, elüldögéltünk volna itt a naplementéig.

Láttam Instagramon képeket a tavakban fürdőző emberekről, ezért becsomagoltam a kedvenc SeaChili bikinimet is az útra. Kicsit elbújva átvettem, majd elindultam a tó felé. Hát izé… nagyon szép, nagyon tiszta, de nagyon hideg is!

Úgyhogy maradt a tájban gyönyörködés. Kijelenthetem, hogy az egyik legszebb, amit valaha láttam!

Átsétáltunk a másik tóhoz, mely tényleg elképesztően kék! Ezt szokták a Maldívnak hívni.

Természetesen ezt is ki kellett próbálnom, ha már bikiniben voltam! Kevésbé hideg, mint a másik tó és sokkal kellemesebb, mert a kezdeti néhány kavics után kellemes, simogatóan iszapos a talaja. Teljesen elmerülnöm ebben sem sikerült, de voltak páran, akik rendesen megmártóztak benne. Csak lestem, amikor az egyik srác lepattant a mountain bikejáról, gyorsan levetkőzött fürdőnadrágra és fejest ugrott a tóba… Persze életre szóló élmény 3000 méter magasan strandolni, nem bánom, hogy kipróbáltam, de ez a víz tényleg hideg. Legalábbis nekem.

Megtörölköztem, átöltöztem, megettünk egy szendvicset és búcsút vettünk a tavaktól, hogy rohanás nélkül elérjük az utolsó felvonót. Tudtuk, hogy visszafele nehezebb lesz, mert felfelé kell gyalogolni és meg-meg fogunk állni közben, úgyhogy hagytunk rá időt magunknak. Nehéz volt elszakadni ettől a helytől, az biztos, hogy először, de nem utoljára jártunk itt!

Gyönyörű virágok mosolyognak a sziklák között.

Kellemesen elfáradva, és szerencsére jóval az utolsó felvonó előtt értünk vissza a menedékhez, úgyhogy leültünk egy kávéra és egy sütire a Heaven 3000 nevű panorámás étterem teraszára.

A Heaven 3000-ben nem csak sütemények és szendvicsek kaphatóak, hanem meleg ételeket is főznek. Sokan csak azért jönnek fel, hogy itt ebédeljenek a panorámában gyönyörködve. Nota bene: innentől nincs más étterem vagy bár, és mosdó sem.

Rossz időben semmi esetre se induljatok útnak, illetve ha út közben azt látjátok, hogy nagyon felhős az ég, elered az eső, villámlik, havazni kezd, akkor azonnal forduljatok vissza a Heaven 3000 irányába! Ha bajban lennétek, akkor a 112-t kell hívni és jelezni, hogy az 541-es túraösvényen vagytok.

Életem egyik legszebb kirándulása volt Bormio 3000 felfedezése! Remélem, hogy nektek is tetszett ez a kis hegyi nézelődés és meghoztam a kedvetek egy léleküdítő túrához.

Ha így van, akkor írjátok meg kommentben, vagy Facebookon és persze Instagramon is várlak titeket!