Verona igencsak bővelkedik látnivalókban, és nem véletlenül Olaszország egyik legismertebb és leglátogatottabb városa. Nincs olyan időszak, amikor ne lenne tele turistákkal, de egy őszi hétköznapon azért kellemesebb idelátogatni, mint mondjuk a nyári időszakban.

Verona igazából nem egy egynapos város. Ha jobban meg szeretnénk ismerni és a múzeumokat is meglátogatnánk, akkor egy éjszakára érdemes itt megszállni. Ennek ellenére ajánlom egynapos kiruccanásnak is, mert a fő látnivalókat kényelmesen meg lehet nézni és bele lehet kóstolni a veronai hangulatba, ami úgyis visszahívja majd az embert.

A városnak van egy nemzetközi repülőtere, az Aeroporto Valerio Catullo. Magyarországról ide nem repül egyetlen légitársaság sem, de Londonból, Dublinból, Münchenből, Frankfurtból és Brüsszelből igen, úgyhogy akik ezekből a városokból olvasnak, azoknak érdekes lehet. Vonattal, busszal vagy autóval könnyen megközelíthető bármelyik észak-olasz városból. Milánóból másfél-két óra az út. Ha autóval érkeztek, akkor érdemes valamelyik belvároshoz közeli parkolóban hagyni a járművet. Mi a Cittadella parkolóban hagytuk és innen gyalogosan azonnal a belvárosban, Piazza Brà-n találtuk magunkat. Ráadásul ebben a fedett parkolóban mellékhelyiség is van (ez szerintem hasznos turistainformáció 🙂 ).

Órákig el tudnék gyönyörködni a híres Piazza Brà színeiben, na meg a Veronai Arénában! Ha nem siet az ember, akkor megéri kényelmesen leülni, meginni egy kávét vagy enni valamit és belélegezni a hangulatot.

A tér fő látványossága a Veronai Aréna, ez a lenyűgöző, római kori amfiteátrum, melyet ma főleg koncertekre használnak. Az aréna építésének pontos dátumáról a mai napig mennek a viták, de nagy valószínűséggel az I. században épült, 30 körül.

Ezzel a szerelmesek városát jelképező szívvel soha nem lesz olyan képetek, hogy ne sétálna bele valaki, ne is stresszeljetek rajta! Talán hajnali 5-kor lehet minimális esély rá…

Miután kigyönyörködtük magunkat az Arénában (és konstatáltuk, hogy azzal a szívvel az életben nem lesz normális fotónk), Júlia háza felé indultunk. Térkép sem kell, elég követni a tömeget. 🙂

A via Giuseppe Mazzini egyébként a vásárlás szerelmeseinek is kedvence lesz: van itt Sephora, Stefanel, Intimissimi, Yamamay, Kiko, Luisa Spagnoli, Motivi, Benetton, OVS…

Érdemes séta közben elkalandozni a tömegtől és felfedezni a színes, csendes szűk utcákat, tereket. Most nem ültünk be ebédelni egyik tipikus étterembe sem, mert inkább a várost jártuk és csak egy gyors focacciát és szendvicset ettünk, de az előző kis veronai beszámolómban találtok egy étteremtippet is.

Ha elértünk a via Manzini és a via Cappello kereszteződéséhez, akkor balra a Piazza delle Erbe, jobbra pedig Casa di Giulietta, azaz Júlia háza felé vezet az út.
Júlia házának a bejárata szerelmes üzenetekkel fogad minket, melyeket a világ minden tájáról idelátogató szerelmespárok hagytak itt. 2009-ben mi is hagytunk itt egyet, de már jó sok réteg ráépült azóta. Meg ez a sebtapasz lett mostanában a divat, ahogy elnézem. 😀

A híres balkonra belépőjegy ellenében fel lehet menni. Ez 6 euro teljes áron, 60 év felett 4,50 euro, 8-14 éves gyerekeknek 1 euro, kisebbeknek ingyenes, de felnőtt kell, hogy legyen velük.
Júlia szobra a másik fő attrakció a háznál. Szegénynek folyamatosan fogdossák a mellét, állítólag szerencsét hoz…

Júlia házától a mindig nyüzsgő Piazza delle Erbe felé vettük az irányt. Egykor forum romanum volt és a fő társasági, kereskedelmi és politikai események zajlottak itt, ma pedig egy hatalmas piacnak és tátott szájjal bámuló turistáknak ad otthont. 🙂

A tátott szájjal bámulás itt engem is tökéletesen jellemez mindig, ugyanis ez a tér a város legszebb építészeti látványossága szerintem. Egyszerűen szédítően gyönyörűek ezek az antik épületek!

A Torre Lamberti irányában hagytuk el a teret, hogy bekukkantsunk a Palazzo della Ragione-be is. A toronyba fel lehet menni egy kis panorámáért, amit mi most kihagytunk, de ha van időtök, akkor érdemes beiktatni ezt a programot is.

A Palazzo della Ragione egyik legismertebb része ez a gyönyörű, veronai vörös márványból épült lépcső.

A Palazzo della Ragione-vel szemben található a Piazza dei Signori, melyet Dante magasztos szobra ural, ezért sokan Piazza Danténak is hívják. A kis bódék a borfesztiválról maradtak még ott, háttérbe szorítva a tér egyéb olyan látnivalóit, mint a Loggia del Consiglio vagy a Palazzo del Podestà.

Innen pillanatok alatt a megdöbbentő szépségű Arche Scaligere mellett találjuk magunkat. Ezt a gótikus mauzóleumot a della Scala család építtette magának, hogy a család nagyjai itt nyugodjanak majd. A dinasztia 125 évig irányította Verona városát és számos remekművet köszönhetünk nekik, nem csak Veronában, mert például az álomszép sirmionei kastélyt is ők építtették. Az Arche Scaligere sokak szerint az olasz gótika legkiemelkedőbb alkotása.

Rómeó házát is megkerestük, de ez magántulajdonban áll és nem látogatható.

A folyópart felé vettük az irányt, hogy megpihenhessünk és gyönyörködhessünk egy kicsit az Adige folyó mesébe illő panorámájában.

A Ponte di Pietra, azaz a Kőhíd valóban olyan, mint egy megelevenedett festmény! Ez Verona legrégibb és egyben egyetlen, a római korból fennmaradt hídja. 1945-ben a németek felrobbantották, de 1957-ben elkezdték az eredetivel megegyezően újjáépíteni a folyóból kiemelt kövekkel. Történészek, régészek, mérnökök és egyetemi kutatók serege dolgozott azon, hogy valóban ugyanaz a híd legyen, mint volt. 1959-re készültek el vele.

A hídon csak gyalogosan lehet közlekedni és ilyen csodás panoráma tárul majd elénk:

A Kőhídtól egy hosszú séta következett Verona hangulatos kis utcáin, mert elindultunk városnéző sétánk utolsó megállói, a Castelvecchio és a Ponte di Castelvecchio felé.

A Castelvecchio vár mellett az I. században épült Arco dei Gavi áll, mely egy különleges római emlékmű, ugyanis az építő, Vitruvio Cerdone, neve is az emlékműbe lett vésve.

A vár szintén a della Scala család nevéhez fűződik és ma egy múzeumnak is otthont ad.

A Castelvecchio (korábbi nevén Castello di San Martino in Aquaro) funkciója a város védelme volt. A toronyból az egész városra, a folyóra és környező dombokra is rá lehetett látni. A vár hídja, a Ponte di Castelvecchio (más néven Ponte Scaligero) a középkori veronai építészet egyik legmerészebb és legkiemelkedőbb alkotása. Kizárólag a kastélyból lehetett megközelíteni és építésének célja az volt, hogy támadás esetén gyorsan lehessen a várból Tirol felé menekülni.

Sajnos a Kőhídhoz hasonlóan 1945-ben ezt is felrobbantották a németek, de szerencsére ennek a hídnak nagy része ép maradt, így gyorsabban újra tudták építeni.

Pont a naplementére értünk ide és ennél jobban nem is időzíthettünk volna. A veronai vörös kövek ilyenkor szinte életre kelnek és mesélnek.

Verona a Világörökség része és igazán méltó erre a címre. Ez a város maga a szabadtéri múzeum, ahol minden sarkon vár ránk valami különleges, valami lenyűgöző és ahol a lemenő nap fénye minden évszakban elbűvölően simogatja a történelem emlékeit. Ősszel meg különösen festői, romantikus és bájos szerintem, úgyhogy nektek is csak ajánlani tudom!

Jártatok már Veronában? Ha még nem, akkor tervezitek? Írjátok meg kommentben, vagy Facebookon vagy Instagramon! 🙂

Pöttyös ruhám lelőhelye a Beauty in the Box nevű magyar webáruház, mely minőségi női ruhákat és kiegészítőket forgalmaz. Nagyon köszönöm nekik és nézzetek be hozzájuk, ha nőies, csinos darabokra vágytok!