Napsütötte Toszkána 4. rész – Certaldo és Volterra

A napsütötte jelzőt most igazából félre kellene tennem, ugyanis kirándulásunk utolsó napján esőre ébredtünk. Ennek ellenére a reggeli után a terv szerint elindultunk Certaldo felé.

Certaldóról, vagyis Certaldo Altóról, az óvárosról, nem tudok elfogulatlanul beszélni, én teljesen beleszerettem! Mindenképpen iktassátok be, ha Toszkánában jártok! Parkolhattok lent a Certaldo Basso városrészen és feljöhettek onnan siklóval az óvárosba, de van parkoló közvetlenül a városfal alatt is. Ha nagyobb sétára vágytok, feljöhettek gyalog is.

Tudom, lassan már unalmas, de igen, itt is egy macska fogadott. Nem is akármilyen, szerintem ez a cica ilyen turistalátványosság cica, mert amint meglátta, hogy fotózom szépen pózba vágta magát 🙂

Az eső szemerkélt, de ez igazából csak szebbé tette a hangulatot. Az óváros templomában éppen esküvő volt, a templom előtt egy piros Fiat 500 várta a friss házasokat.

Mi pedig bár szívesen elkötöttük volna szép kis kocsit, egy romantikus sétára indultunk a városka utcáin.

Certaldo legfontosabb látnivalói a Palazzo Pretorio (másnéven Palazzo dei Vicari) és Boccaccio háza, a Casa Boccaccio.  Ezt a két látnivalót és a Museo di Arte Sacrát ugyanazzal a belépőjeggyel meglátogathatjuk.

A Palazzo Pretorio különlegességei a terrakotta címerek, melyeket a XV. és a XVIII. század között az épületben megfordult helytartók helyeztek el.

Boccaccio háza a via Boccaccio 18-as szám alatt található. A múzeum könyvtárában a Dekameron különbező nyelvű fordításait gyűjtötték össze.

Nehezünkre esett otthagyni Certaldót, mert teljesen beszippantott a minket azzal az igazi középkori hangulatával meg a virágos kis utcáival, de tervben volt még Volterra, úgyhogy tovább kellett állnunk.

Volterrában zuhogó eső fogadott, így úgy tűnt, nem sokat fogunk látni ebből a csodás, már az etruszkok által is kedvelt városból.

Lenyűgöző a Porta Etrusca (Porta all’Arco), azaz a városkapu, melyet az etruszkok emeltek az i.e. III. és IV. század között. A háromféle kőből épült városkaput három fej díszíti, melyeknek jelentését a mai napig nem sikerült pontosan megfejteni.

A városkaput a II. Világháborúban a németek le akarták rombolni, hogy megakadályozzák az ellenség bejutását. 24 órát adtak a volterraiaknak, arra, hogy ha meg akarják menteni a kaput akkor zárják le valahogy. A lakosok kevesebb, mint 24 óra alatt lezárták a kaput a környező utcákból összeszedett kövekkel. Mindenki összefogott, nők, öregek, gyerekek együtt kapkodták fel a köveket. Hősi tettükre egy emléktábla emlékeztet.

Innen a Piazza dei Priori felé sétáltunk, mely nevét az 1239-ben épült Palazzo dei Prioriról kapta.

Miközben egy kávézóban melengettük át magunkat elállt picit az eső, sőt, egy minimális napsütés is megadatott. Ennek megörülve követtük a pincérnő tanácsát és felsétáltunk a Római- kori színház romjaira tekintő utcácskára. A kilátás valóban lenyűgöző innen, nem csak az i.e I. században épült színházat, de a várost és a környező panorámát is megcsodálhatjuk.

Engem a Porta Etrusca után a legjobban a San Michele Arcangelo templom nyűgözött le, melyet először 987-ben említenek, ezért valószínűleg még ennél is régebben épülhetett. A ma is látható, végleges arculatát a XIII. században kapta, míg belül neoklasszicista stílust rejt, mert 1826 és 1827 között átalakították.

Ha időtök engedi, látogassátok meg a Volterrai Etruszk Múzeumot is (Museo Etrusco Guarnacci).

Ennyi fért a toszkán kirándulásunkba, illetve hátravan még egy különleges múzeum, mely külön bejegyzést érdemel majd 😉

Kövessetek Facebookon és Instagramon is!