Napsütötte Toszkána – 1. rész

Nagyon stresszes időszak van a hátunk mögött. Lakásvásárlás, ügyintézés, bútorvásárlás, költözés… kipukkadtunk a férjemmel, ezért úgy döntöttünk, hogy itt az ideje egy kis kikapcsolódásnak. Toszkánára esett a választásunk. 🙂

Autóval mentünk és először a csodás Chianti borvidéket jártuk be. Firenze után kanyarodtunk rá a Via Chiantigiana SR222 nevű útra, mely Olaszország egyik legszebb útja és szebbnél-szebb panorámákat tárt elénk. Gyakran megálltunk egyszerűen csak gyönyörködni a tájban.

Útközben megéri megállni a helyi termelőknél egy kis borkostolóra és különleges borok beszerzésére.

A Chianti borvidék után San Gimignanót céloztuk meg. Már messziről hívogatott minket hatalmas tornyaival ez a középkori Manhattan. Valamikor 72 toronnyal büszkélkedhetett a város, ma már csak 16 áll ezekből, de így is lenyűgöző.

A város könnyen látogatható, a lezárt belváros melletti fizetős parkolókban kell hagyni az autót és pár lépés után már meg is érkeztünk a középkorba.

San Gimignano kicsi és könnyen bejárható, de érdemes egy kicsit bolyongani az utcákon, elidőzni a Piazza del Duomón vagy a Piazza della Cisterninán, megcsodálni a tökéletes állapotban fennmaradt középkori épületeket, megkóstolni a téren található díjnyertes fagyizók finomságait és élvezni a napsütést, ha ti is ilyen csodás napot fogtok ki, mint mi.

A tornyok közül egyedül az 1300-ban épült Torre Grossa látogatható, innen minden bizonnyal bámulatos a panoráma, de én sajnos nem bírom a magasságot és a szűk tornyokba való felmászást, így ez kimaradt. Vigasztalásul a Piazza del Duomo után felsétáltunk a Piazza delle Erbe mellett a Rocca di Montestaffolihoz és onnan élveztük a kilátást.

San Gimignano után a szállásunk felé indultunk, de útközben megláttunk egy csodát. Az autóban ülve egyszer csak egy gyönyörű, középkori, hegyoldalon magasló városra lettünk figyelmesek, mely mint kiderült nem más, mint Colle di Val d’Elsa. Itt is gyorsan találtunk parkolót, majd felsétáltunk az óvárosba.

Soha jobb döntést nem hoztunk: Colle di Val d’Elsa nem olyan felkapott turisztikai szempontból, mint San Gimignano vagy Volterra, így sokkal csendesebb és sokkal hűbb képet ad arról, milyen is itt az élet és sokkal élvezhetőbb a középkori hangulat is. A tereken a helyi öregek ülnek a padokon és figyelik a “betolakodókat” 🙂 A középkori utcákon lusta macskák vonulnak át és mindenhol gyönyörű virágok mosolyognak az emberre.

Ez a sziámi már nagyon várta, hogy valaki foglalkozzon végre vele 🙂

A Santa Maria di Canonica templom egy tipikus valdelasai stílusú, 1183-ban épült templom, mely engem különösen megragadott. Hatalmas élmény volt számomra, senki nem volt épp a templomban, csak a férjem meg én. Gyújtottunk néhány gyertyát elhunyt szeretteinknek és élveztük a varázslatos templom csendjét.

Innen a GPS segítségével könnyen eljutottunk a szállásunkra, melyről itt olvashattok bővebben.

Ennyi fért az első napba és ebbe a posztba, de ígérem nem kell sokat várnotok a következő bejegyzésre, melyben Monteriggionit és Sienát fogjuk bejárni! 🙂

Kövessetek Facebookon és Instagramon is!