Sokat gondolkodtam, hogy ennek a posztnak valami szebb, hangzatosabb címet adjak-e. Tetszett a Karanténnapló, de mivel nem szeretek a ferdíteni a tényeken, ezt inkább elengedtem, hiszen nem vagyunk tényleges karanténban. Még.

Na de kezdjük az elején. Aki régóta olvas, az tudja, hogy 12 éve élek Milánóban, mert olasz a férjem. Eredeti foglalkozásom az olasz-magyar tolmács, de az évek során digitális marketinget is tanultam. És ennek köszönhetően nem fogok most éhen halni. Tolmácsként minden idei megbízásomtól elestem a koronahelyzet miatt, talán két esküvő marad. Mindig is úgy voltam vele, hogy jobb több lábon állni, mindig kell egy B (meg egy C!) terv és ez most teljesen bebizonyosodott.

Nagyon nem akartam a koronavírusról írni, de elkerülhetetlenné vált. Lassan három hete úgy ébredek fel minden reggel, hogy ez csak egy rossz álom volt, nincs semmi vírus és minden rendben. Aztán leülök a kis kávémmal, előveszem a tabletet, hogy olvassam a híreket és miközben beüt a kávé, beüt a valóság is.
Sose gondoltam volna, hogy ilyen helyzetet kell átélnem, átélnünk. Hogy korlátozva lesz a szabadságom, nem mehetek oda, ahova akarok, hogy 2020-ban Európában egy vírus megbénítja majd az életet.

Egy kis összefoglaló a helyzetről: miután rohamosan nőtt a fertőzöttek száma vasárnap hajnalban a kormány vörös zónának nyilvánította egész Lombardiát (nem csak Lombardiát, más észak-olasz területeket is, de én most maradnék itt a miénknél), április 3-ig se ki, se be a régióba, kivéve, ha sürgős, nyomós okod van rá. Iskolák, óvodák, edzőtermek, diszkók, kocsmák, uszodák, színházak és hasonló helyek zárva, éttermek, kávézók 18 óráig lehetnek nyitva, 1 méter távolságot mindenhol be kell tartani. Esküvőket, temetéseket halasztják, konferenciák, vásárok törölve.
Miért volt erre a drasztikus lépésre szükség?
Hogy megfékezzék a fertőzés terjedését, egyrészt itt nálunk, másrészt nehogy lejusson Dél-Olaszországba. Már itt északon is kezdenek összeomlani a kórházak intenzív osztályai, nem bírják az orvosok, nővérek, önkéntesek, lassan hely sincs. Dél-Olaszország egy másik világ, ott se ennyi kórház, se ennnyi orvos, nővér, gép nincs, sokkal kisebb a kapacitás. Országos tragédia lenne, ha lent is elterjedne a fertőzés.
Sajnos a rendelet tervezete kiszivárgott és az éj leple alatt beindult az úgy nevezett “fuga da Milano”, azaz a menekülés Milánóból. Az emberek megrohamozták a pályaudvarokat, a vonatokat, hogy lejussanak délre. Sokan még jegyet se vettek, csak nyomultak. És a nagy számok törvénye alapján, biztos, hogy van fertőzött is közöttük… és lehet, hogy az illető nem is tudja, mert 30 éves, erős, egészséges, tünetmentes, de lent átadja a 80 éves nagymamájának, az a többi idős embernek, vagy egy fiatal, de gyenge immunrendszerű embernek, és akkor aztán baj van.
Ez amúgy általános felháborodást váltott ki a Milánóban maradtakból, a közösségi médiában megindultak a “vissza se gyertek!” mozgalmak és a menekülőket kifigurázó mémek.

Hétfőre még tovább romlott a helyzet. Egy bergamói orvos arról számolt be, hogy már nincs hely az intenzív osztályon, nem elég a lélegeztetőgépek száma, sajnos ott tartanak, mint a háború idején: választani kell, hogy kit mentsenek meg.
Közben országszerte börtönlázadások törtek ki. A börtönökben is szigorításokhoz vezetett a koronavírus rendelet, a kontaktusok lecsökkentése végett szigorítottak a családtagokkal való érintkezésen és ez robbant, mint egy bomba. Ezeknek a lázadásoknak is vannak halálos áldozatai és Foggiában többen meg is szöktek.
Továbbá a délre menekültekkel szembeni ellenszenv is gyűlt és világossá vált, hogy így már biztos lekerült a vírus a déli régiókba. Ezért hétfőn este 21:40-kor Conte bejelentette, hogy mostantól egész Olaszország zona protetta, azaz védett zóna. Ez nem egyenlő a zona rossa-val, azaz a vörös zónával, ami például Codogno volt, bár sokan használtuk ezt a kifejezést. A vörös zóna az, ahol otthon, házi karanténban kell maradnod, minden zárva és az élelmiszerboltba is csak korlátozott számú ember léphet be egyszerre. A védett zóna is se ki, se be, de itt a zónán belül az irodák, plázák nyitva vannak, működik a tömegközlekedés, elhagyhatod a lakást.

Ma március 10, kedd van. Délelőtt Attilio Fontana, Lombardia kormányzója arra kérte a lombárd polgármestereket, hogy Lombardia legyen igazi vörös zóna 15 napig. Mindenki maradjon otthon, csak a gyógyszertárak és a szupermarketek tarthatnak nyitva. Várjuk, hogy lesz-e megegyezés.

Addig is válaszolok a kérdéseitekre, melyeket Instagramon és Facebookon tettetek fel.

Meddig tart a vesztegzár?
Egyenlőre április 3-ig. Reméljük addigra tényleg visszaesik a fertőzöttek száma és javul a helyzet a kórházakban.

Utazás: hova lehet menni és hova nem? Mi van a turistákkal?
A turisták természetesen hazamehetnek, nem ragadnak itt. Ami az itt élőket illeti: marad mindenki a saját régiójában. Csak akkor hagyhatod el a saját régiódat, ha nyomós okod van rá (munka, egészségügy, család), ha megszeged a szabályt, akkor kemény büntetéssel kell szembenézned: szabadságvesztéssel és pénzbeli büntetéssel.

Miért ilyen magas a halálozási arány nálatok?
Mert Olaszország idős. A fiatal párok alig vállalnak gyereket, elöregedett az ország. Az idősebbekre sokkal súlyosabb következményekkel hat a vírus.

Tudsz olyan esetről, hogy szülőt és kisgyereket elválasztottak a karantén miatt?
Megkérdeztem egy orvos ismerősömet. Kórházi karanténnál előfordulhat ilyen, mert bejárási tilalom van.

Hogy reagálnak az emberek? Betartják, amit kérnek tőlük?
Hát, ahogy a mellékelt ábra mutatja. Értem itt a sok délre menekülőt. De szerencsére most már a többség igen, kezdi megérteni és betartani. Én Milánó belvárosában, az üzleti negyedben élek. Látom, hogy lényegesen csökkent a forgalom, alig halad el egy-két autó, gyalogosok se nagyon vannak a vasárnapi rendelet óta. Elindult a #iorestoacasa, azaz #énotthonmaradok kampány Instagramon és Facebookon, és úgy tűnik, megteszi a hatását.

Mi van a munkával? Dolgoznotok kell?
Igen. Amit lehet, azt mindenki távmunkával oldja meg, a cégek bevezették a smartworking-et. Sokan három hete otthon vannak már, mert veszélyeztetett kategóriába tartoznak életkor, gyenge immunrendszer, már meglévő betegség miatt. A szomszédunk öt hónapos terhes, őt is hazaküldték egyből. Pszichológus ismerősöm online konzultációkat tart, a nyelviskolák is átálltak most erre.
Persze van, aki nem teheti meg, hogy otthonról dolgozzon. A bolti eladók, vendéglátósok bejárnak dolgozni, maszkot és kesztyűt kell hordaniuk, az 1 méteres távolságot be kell tartaniuk egymás és az ügyfelek között.
Az orvosok, nővérek, egészségügyi dolgozók helyzetét pedig már ismertettem, maximális tiszteletem nekik!

Hogy oldjátok meg az élelmiszer beszerzését?
A szupermarketek nyitva vannak. Áru is van, bár már vannak késések a kiszállításban. Szombaton sejtettük már, hogy jön a védett zóna és csináltunk egy nagyobb bevásárlást. Na persze ne 100 kg lisztet és 100 liter olajat képzeljetek most el! 🙂 Azt nem is vettünk. 🙂 Írtunk egy listát arról, hogy miket tervezünk enni a következő 3 hétben, mire van feltétlenül szükség itthon és ezeket beszereztük. Sose írtam még ilyen előrelátó menütervet. De ez így volt logikus, az ész nélküli pánikbevásárlásnak nincs értelme, felesleges pénzköltés is, mert lista nélkül haszontalan dolgokat is megvesz az ember. Minek vegyek több kiló lisztet, ha 12 év alatt nem sütöttem kenyeret itthon, akkor a vesztegzár ideje alatt se fogok… Ha komoly vörös zóna lesz, akkor nehezebb lesz beszerezni a dolgokat, de akkor is lesznek boltok.

Hogy kell ezt elképzelni, milyenek a mindennapok?
Amikor ezt írom, még nem kötelező a lakásban maradni, de erősen ajánlott. Mi a férjemmel betartjuk, de hozzáteszem, hogy mi amúgy is itthonról dolgozunk, nekünk ez a része nem olyan nehéz. Ami hiányzik az az, hogy a munka végeztével sem tudsz kimenni a lakásból, elmenni sétálni a parkba, beülni kávézni, sütizni, edzésre menni, megnézni egy kiállítást, ilyenek. Őszinte leszek: kezd nagyon nyomasztó lenni. És hol van még a vége…

Mit csinálsz otthon, ha nem hagyhatod el a házat? Mivel kötöd le magad?
Dolgozok. Ha azzal végeztem, akkor kiülök az erkélyre olvasni vagy tanulni (héberül tanulok), hogy azért levegőn legyek egy kicsit. A koronavírus egyetlen pozitív hatása, hogy mivel csökkent a forgalom, tisztább a levegő itt a belvárosban is. “Kertészkedek”: átültettem a jázmint, kigyomláltam a rozmaringot és a mentát. Hogy ne tunyuljak el, tornázok Youtube videók segítségével. Mivel hosszú itthon töltött idő áll még előttem, valószínűleg belevágok majd valamilyen online kurzusba, hogy tanuljak valami újat és hasznosat. Virtuális közös teázást, borozást tartok a barátnőimmel. És végre több időm van a bloggal kapcsolatos terveimet is átgondolni, posztokat írni, képeket szerkeszteni. Webáruházakat nézegetek, de ez veszélyes elfoglaltság, úgyhogy igyekszem nem elengedni magam. 😀
De azért egy nagy séta a magnóliafák között, az azért nagyon hiányzik! Milánó tavasszal meseszépen pompázik.

Hogy viseled a vesztegzárat?
Rosszul. Nagyon rosszul. Még annak a sok érdekes tevékenységnek az ellenére is, amiket az előbb felsoroltam. Nagyon rossz érzés korlátozva lenni, tudni, hogy nem mehetek oda, ahova szeretnék. Nagyon szeretek utazni és rég voltam már otthon Magyarországon is. Legutóbb élvezni se nagyon tudtam, mert apósom nagyon beteg volt már és lelkileg nem tudtam még a hazalátogatást se élvezni (szeretett apósom december 5-én meghalt). 🙁 Most kicsit lenyugodva, jobb állapotban mentem volna, de beleszólt a koronavírus. Bár minden nap beszélek a szüleimmel és az öcsémmel, azért hiányoznak, nincsenek közös élmények, hiányzik a szülői ház, a magyar táj, anyu bundáskenyere. Hónapok óta nem találkoztunk és nem is tudom, mikor fogunk. Más az, amikor tudom, hogy 2-3 hónap múlva megyek, vagy jönnek. Hiányoznak a barátnőim is, van, akit lassan egy éve nem láttam. Az a szerencsém, hogy nem vagyok egyedül, a férjemmel együtt vagyok bezárva. Aki egyedül él, az biztos még nehezebben viseli.

Mennyire vannak bepánikolva az emberek?
Van, aki pánikol, van, aki egészséges mértékben fél. Úgy látom, hogy a kezdeti pánikhangulatot kezdi felváltani a tudatosság, reméljük összefogás lesz belőle, mert már mindenki azt szeretné, hogy vége legyen ennek az egésznek.

Tényleg katasztrofális gazdasági hatása lesz ennek?
Igen. Olyan, amilyet még soha nem láttunk. Már most nagyon sokan elveszítették az állásukat és számos turisztikai, vendéglátós vállalkozás kerül a csőd szélére. A szomszédos kávézó tulajdonosa azt mondta, hogy maximum 2 hónapot tud még így kihúzni. Az idegenvezető ismerőseim nagyon félnek, mert nyárra sincsenek foglalásaik. Akik családi panziót, hotelt üzemeltetnek szintén nem keresnek most egy eurót sem. Visszaesett a tőzsde, az ingatlanpiac, rosszabbul állunk, mint a 2008-as válság idején. Csak remélni tudjuk, hogy sikerül megállítani a lavinát, mielőtt milliók szegényednek el. Én magánvállalkozóként nagyon remélem, hogy tényleg meghozzák azt a pár napja beígért rendeletet, hogy idén könnyítenek az adófizetésen.

Hát egyenlőre ennyi, valószínűleg fogok még posztolni a témában. Mielőtt valaki a kákán is csomót keresne és a posztomban látható képekbe kötne bele: nem most voltam fotózni! Itthon ülök a hátsómon. De hogy néz ki egy blog bejegyzés képek nélkül? Még akkor is, amikor a szöveg a lényeg!

Reméljük hamarosan vége lesz ennek az egésznek és újra visszatér az élet a városba! Az pedig biztos, hogy egy nem mindennapi élettapasztalattal gazdagodtunk, sok mindent átértékeltünk, hagyott bennünk nyomot már most a helyzet.

Nálatok mi a helyzet? Esetleg van még kérdésetek? Írjátok meg kommentben vagy Facebookon és persze Instagramon is várlak titeket!